Biztonság

Fakenews fék – vajon hol a pedál?


Manapság a print és a sugárzott televízió adások tömegfogyasztásának erőteljes gyengülése közben egyre inkább az internetről is tájékozódunk. Nagyszüleink korában sokan gondolhatták, igaz hiszen bemondta a rádió és megírta az újság. Szüleink korában sokan gondolhatták, igaz hiszen láttuk a TV-ben. A mi korunkban pedig sokan gondolják, igaz hiszen a saját szememmel láttam a neten. Sajnos ennél azért bonyolultabb a dolog.

Ha az iskolai biztonságos internet tematikából kikeressük, mit tanítunk a gyerekeknek az álhírekről, akkor nagyjából így foglalható össze a lényeg. Sok káros tartalom található a neten, ezek egy része az életkoruknak nem megfelelő (pl. erőszakos; veszélyes pl. netes kihívások), anyagi haszonszerzésre irányuló csalás, vagy hamis információ. Ez utóbbiak lehetnek tévedések illetve szándékos félrevezetések, ez utóbbi megtévesztésekre használják gyakran az álhír vagy fakenews kifejezést is.

Sajnos manapság sokszor az is látható, hogy ezt akkor is használják, ha például a hamis hír terjesztőjét szembesítjük az igazsággal: a lapos Föld hívő ekkor, ha látja is gömböt formázó űrhajós bolygófelvételeket, kikéri magának és fakenewst, hamisítást kiált.

Mi most viszont inkább azt szedtük össze, hogy ismerhetjük fel könnyen a valótlan híreket, információkat, mikre érdemes figyelni. Ezek a hamis hírek bármilyen platformon megjelenhetnek, nyomtatott, televízión sugárzott vagy internetes környezetben egyaránt. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a statisztikákból még mindig az látszik, hogy átlag napi 3-4 óra televíziós képernyőidő jut a magyar fogyasztókra, és ebben benne van az is, hogy az alacsony státuszúak az átlaghoz képest fél órával többet tévéznek – leegyszerűsítve, aki szegény, többet tévézik.

A netes tartalmak azonban mára a legjellemzőbb információforrásnak számítanak, és sokan csak a saját “vélemény buborékjukból” tájékozódnak, ahol az ugyanazon nézetet vallók mindig azt és csak azt a véleményt kapják, amit hallani akarnak.

Mik a fő tippek? Ellenőrizzük, ki hozta létre az adott weboldalt, ki írta a cikket! Gondolkodjunk reálisan, a címsorok sokszor túlzóak, hazugok, hogy sokan kattintsanak rá. Több párhuzamos és hiteles forrásból tájékozódjunk, és hasonlítsuk össze az információkat azzal, amit magunk, családtagjaink, barátaink közvetlenül tapasztaltunk. Ellenőrizzük a cikk megjelenési dátumát és külön a képeket is, pl. TinEye inverz képkeresővel vagy a Google Imagesearch funkciójával, hogy láthassuk, ezenkívül hol, mikor és mire használták fel azokat!

Sose dőljünk be a manipulációknak, hangulatkeltésnek, és az is hasznos szokás, ha vannak olyan mértékadó hiteles szakemberek, médiaszemélyiségek, akiknek adott témában rákereshetünk a véleményére, szerintük hihető-e az éppen keresett hír vagy információ! Legyünk tudatában annak is, hogy egy hihetetlen dolog lehet mém, photoshop vicc, vagy ártalmatlan szatíra is, ezt viszont illik feltüntetni.

Szerencsére sok hasznos összefoglaló létezik, amely ezt a hiteles tájékozódást, eligazodást nagyban segíti, mindennek persze első lépése, hogy egyáltalán mi magunk felismerjük, hogy szükséges ez a forráskritika. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban is számos hamis hír jelenik meg, kezdve attól, hogy az orosz állampolgársággal is rendelkező Steven Seagal egy filmjelenetből kivágott fotóját arra használták fel, hogy elhitessék, az orosz oldalon ő maga is beszállt fegyverrel harcolni.

De felbukkantak olyan állítólagos orosz háborús felvételek is, amelyek eredetileg egy 2020-as Contamin című ukrán televíziós sorozatból valók, ahol a színészek arról posztoltak, hogy a filmfelvételen hogyan kenik szét az arcukon a művért a hitelesebb moziélmény bemutatása miatt.

Emellett a Welivesecurity weboldal is összeszedte azokat a legfontosabb jellemzőket, amikre érdemes figyelni az álhírek kapcsán. Tony Anscombe biztonsági szakértő tanácsai közt szerepel, hogy több forrásból is igyekezzünk tájékozódni, és legyünk gyanakvóak a szenzációhajhász címeknél, posztoknál, híreknél. Egy másik alapos összefoglaló olvasható a Corvinus blogon, amely kifejezetten a háborúval kapcsolatos dezinformációval kapcsolatban ad gyakorlati útmutatást.

És végül egy olyan cikk is elérhető, amely az INVID nevezetű böngésző kiegészítő segítségével mutatja meg, hogyan leplezhető le, ha egy manipulációs céllal összevágott híradós anyag több, különböző és nem is az adott témában, adott időben, adott országban felvett videókat tartalmaz összekeverve.

Két frappáns ontopic idézettel zárjuk a mai posztunkat.

“1018-ban az emberek nagyjából tudták, hogy milyen lesz 1050, tudták, hogy nagyjából azokra a skillekre lesz szükségük a gyerekeiknek, mint amiket ők is megtanultak: parasztoknak földművelés és csöndben levés; leányoknak háztartási praktikák; nemeseknek vadászgatás, kardozás, menedzsment, ilyesmi. Manapság fogalmunk sincs nem csak arról, hogy milyen lesz 2050, de azt sem tudjuk, milyen lesz 2023: mikor jön valami forradalmi technológia vagy katasztrófa, ami felforgatja a világot és alapjaiban változtatja meg az életünket. Ami szinte biztos, hogy sok változás előtt állunk.”
(Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra)

“Az interneten a tartalom gazdag és széles, mindenki azt fogyaszt, amit akar, és ugyanígy el is kerülheti a szennynek érzett tartalmakat. Ezt meg kell tanulni, ez médiafogyasztási higiénia kérdése.”
(Stefan)